Hogyan szervezzünk tagokat, hogyan vonjunk be embereket?

A IKSZT Kézikönyv wikiből

Forrás: Parola 1997/ 2-3.

Miért van szükség tagokra?

Minél többen vagyunk,

  • annál többet tudunk végezni;
  • annál jobban tudatosítja a csoport az embereket érdeklő és érintő kérdéseket;
  • annál reprezentatívabbak vagyunk;
  • annál erősebb lesz a csoport a közös cselekvéshez.

Mit kell átgondolni egy tagtoborzó kampány előtt?

  • Ki akar majd belépni a csoportba?
  • Mekkora földrajzi területről akarunk toborozni?
  • Mennyire formális tagságot akarunk?
  • Mik is a csoport céljai:
  • minél több embert bevonni egy-egy kérdés megvitatásába?
  • egy földrajzi terület érdekeit képviselni?
  • egy embercsoport érdekeit képviselni?
  • egy adott probléma megoldásáért harcolni?
  • egy projektet véghezvinni vagy egy szolgáltatást beindítani?
  • kampányt indítani egy adott kérdésről egy nagyobb területen, akár az egész kistérségben?

Az első összejövetel

  • Hirdessük meg!
  • Szóljunk személyesen is a lehető legtöbb embernek!
  • A tagtoborzás folyamatos dolog: nem csak az első alkalomra korlátozódik, nem lesz
  • még ott mindenki, legyen folytatása.

Formális/informális tagsági viszony

A formális tagság:

  • tagsági kártyával és tagdíjfizetési kötelezettséggel jár,
  • erős kötődést jelent,
  • kicsi, de biztos pénzforrás – indulásnál fontos,
  • bejegyzéshez, pályázáshoz szükséges,
  • taszíthat olyan embereket, akik csak alkalmilag szeretnének vagy tudnának segíteni,
  • rendszeres nyilvántartási munkával jár.

Gyakori gond, hogy a cselekvő mag haragszik a többiekre, hogy nem dolgoznak, pedig azok csak nem tudnak részt kérni a munkából. Fontos tudatosítani, hogy a saját viselkedésünk hogyan gátolhat meg dolgokat. A szervezet növekedésével új tagok jönnek, s ezek nem nagyon értik azt, amit a régiek elindítottak. Legyen kialakult gyakorlata annak, hogy mit csinálunk az új tagokkal. Előfordul, hogy nem igazán tudják csoportok befogadni az új belépőket, oda se mennek hozzájuk, nem foglalkoznak velük. Van-e a csoportunkban valaki, akinek a feladata az új emberekkel való foglalkozás?

Toborzómunka

  • Sikere attól függ, mennyire tudjuk eljuttatni üzenetünket az emberekhez, és milyen bekapcsolódást kínálunk nekik. Ügyeljünk a pontos, világos, közérthető fogalmazásra.
  • Gyűléseinkre és bármilyen nyilvános összejövetelre vigyünk szórólapokat, hírlevele ket magunkról. Legyen egy asztal, ahol akár azonnal is be lehet lépni.
  • Legyen egy biztos emberünk, címmel, telefonnal, akit könnyű elérni.
  • A fesztiválokat, ünnepeket, bálokat stb. ne csak pénzszerzésre, hanem tagtoborzásra is használjuk.
  • Legyünk „láthatóak”, szerepeljünk: szervezzünk utcai gyűléseket, legyünk jelen egy információs standdal a vásárokon, készítsünk területünk problémáiról egy videofilmet.
  • Derítsük ki, hogyan vélekednek kívülállók a csoportról: sokszor nagyon homogénnek hisznek bennünket, és ez taszít („csak fiatalok”, „csak vallásos emberek”, stb.)

A tagok megtartása

  • Sokszor előfordul, hogy a nagy kezdőlétszám hamarosan leapad.
  • Tartsuk a kapcsolatot a tagokkal.
  • Ismerjük meg motivációjukat és elvárásaikat.
  • Tartsunk rendszeres összejöveteleket, segítsük a tagokat hálózatok kialakításában,
  • kapcsolatok kiépítésében.
  • Hasznos lehet egy hírlevél – de ne felejtsük, hogy ez egyirányú kommunikáció.
  • A legjobb módszer a személyes kapcsolattartás.
  • A lehető legtöbb feladatot osszuk meg a tagsággal.

Ne engedjük, hogy a lelkesedés lelohadjon: ha pl. tervünk külső okok miatt halasztódik, addig is keressünk és javasoljunk más tevékenységet: tehát a hosszú távú, nagy terveink mellett mindig legyenek kisebb, rövid távon is sikerélményt kínáló céljaink.

Figyeljünk oda a munkamódszerre: bármilyen sok munkát végezzen is egy kis munkacsoport, ha nem konzultál a tagokkal és nem ad információt, a tagok elveszítik az érdeklődésüket.

Tisztázzuk, hogyan lehet valaki egyszerű tagból aktív tag. Előfordulhat, hogy egyesek kisajátítják a munkát, nem engednek hozzá másokat.