Települési helyzetelemzés, igény- és szükségletfelmérés
- Integrált közösségi és szolgáltató tér – a közösségi házak új modellje
- Miről szól, mire való a kézikönyv?
- Az IKSZT típusú közösségi ház
- Hogyan kezdjük? – Az IKSZT típusú közösségi ház tervezése
- Az IKSZT típusú közösségi ház működtetése
- Térszerkezet és infrastruktúra az IKSZT típusú közösségi házban
- „Ház körüli munka” – Útmutatás a közösségi munka és a közösségi ház fejlesztéséhez
- Mellékletek, szakmai segédletek
- A szerzőkről
Azt, hogy egyes csoportoknak mire van szükségük, különféle módokon tárhatjuk fel. Az előző pontban részleteztük, hogyan tekintsük át a pályázathoz benyújtott szakmai programunkat annak érdekében, hogy lehetőség szerint a település társadalmának minél szélesebb körét elérjük, és számukra is élővé és használhatóvá válhasson a közösségi tér. Valójában a szükségleteket a pályázat megírása előtt, de legkésőbb annak során valamilyen formában fel kellett tárnunk. Az idő múlása azonban változásokat hoz, ezért az eltelt másfél, közel két év mindenképpen indokolja az újravizsgálódást. Kiindulópontként ugyanonnan kezdjük, mint a pályázat tervezésekor:
Az egyes vidékek, térségek, települések, de még településrészek is egyedi arculattal, sajátos, csak rájuk jellemző adottságokkal, problémákkal, lehetőségekkel rendelkeznek. Hogy mire van szükségük az ott élőknek, mire lehet építeni egy fejlesztésnél és mi az, ami nagyon hiányzik, nem mondható meg kívülről, és nem található ki sehol másutt és senki által, csak helyben és az ott élőkkel közösen. Ez a közösségi alapú tervezési nézőpont azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne felsorolni olyan szempontokat, ami mentén lehet, sőt kell, végiggondolni a település, helyi társadalom helyzetét. Ehhez ad támpontot jelen fejezet.
A települések bemutatására számtalan módszer kínálkozik. Hogy milyennek szeretnék látni magukat, mit mutatnak szívesen kifelé, arról sokat elárul pl. egy település internetes honlapja. A helyi társadalom, a valós helyi adottságok és igények, problémák feltárása és bemutatása ennél már kicsit keményebb dió. A helyi vidékfejlesztési stratégiák kidolgozásakor áttekintésre került adott térség gazdasági potenciálja és a foglalkoztatási helyzet. Ezek igen fontos információk, és a helyi stratégiák helyzetelemzéseinek legfontosabb megállapításai, a környezeti adottságok, gazdasági ágazatok helyzete, a gazdasági aktivitás szintje olyan információk, amelyeket jelen helyzetelemzésben is alapvető információkként szükséges használni. Nem tekinthetünk el azonban attól, hogy átgondoljuk, milyen állapotban van a település társadalma. Élő-e, vannak-e helyi kezdeményezések? Mennyire van mozgásban az élet, látnak-e az itt élők lehetőségeket, alternatívákat maguk előtt, vagy a teljes reményvesztettség állapotába zuhantak? Kik az aktív szereplői a helyi közéletnek? Kik a meghatározó emberek, a véleményvezérek, a helyi potentátok? Ők mit képviselnek? Mennyire tudnak és akarnak újító kezdeményezések élére de legalábbis mellé állni? Ezek olyan kérdések, amelyek alapvetően meghatározzák adott település mindennapjait és további lehetőségeit, és ezáltal arra is hatással vannak, mennyire lesz élő a helyi társadalom közösségi tere.
Nagyon fontos ugyanakkor azokat az összefüggéseket, helyi specifikumokat kiemelni, amely egy-egy település esetében komoly eltéréseket is jelenthet a térség egészétől. Ez ugyanis alapvetően megváltoztathatja az adott településen tervezhető IKSZT arculatát, fő elemeit, legfontosabbnak ítélt szolgáltatásait.
Gondoljunk csak arra, mennyire más lehet két, egyaránt száz ember lakta falu! Képzeljük el, hogy az egyik egy csodaszép völgyben, de elég közel egy főúthoz, jó helyzetű nagyváros közelében található, ahova két-három, fiatal, gyerekes, a városban dolgozó család költözött. A másik egy rég bezárt bánya mellett, már csak azok az idősek tartanak ki, akik itt születtek, éltek, dolgoztak, de a gyerekeik már nem kértek ebből az életből. Ugye, szinte tapintható a különbség?
Sok minden leírható ebből a különbségből a statisztika, a szakszerű fogalmazás nyelvén: más lesz a 100 főből az idősek aránya, a kisgyerekeké, más lesz a népességre jellemző iskolai végzettség színvonala, stb. A statisztikai, demográfiai adatokat feltétlenül fel kell tehát dolgozni. De a valóságról akkor tudunk érdemi képet festeni, ha leírjuk mellé, hogy milyen kapcsolatok élnek a település lakói, egyes csoportjai között. Vannak-e közös ügyeik, élményeik? Járnak-e rendszeresen össze az idősek? Hordják-e egymás gyerekeit iskolába a családok? Van-e a falunka olyan része, amerre csak az jár, akinek nincs más választása? Élnek-e ott magányos emberek, ellehetetlenült családok? Ezek a tényszerű, és életszerű leírásokkal kiegészített helyzetelemzések akkor igazán teljesek, ha értékelést is tartalmaznak. Különösen, ha ezt az ott élők közösen fogalmazták meg. Hogyan is írható le a település, annak közössége, és mi az, amit másként szeretnének, mit kellene, lehetne változtatni, és ők mit tennének ezért. Ez már nem is csak a település és társadalmának ismertetése, hanem a helyi társadalom, a helyi közösség együttes cselekvésének irányt szabó stratégia is egyben.
A statisztikai adatok összegzése és az itt felsorolt kérdések megválaszolása is sokféle módon történhet. Valójában az adatok és egy-két ember véleménye – legyen akár az a polgármester maga, vagy a helyi választott képviselő-testület egésze – nem helyettesíti és nem pótolja azt a képet, amelyet akkor alkothatunk, ha az érintett embereket magukat kérdezzük.
Klasszikusan és leggyakrabban a kérdőívkészítést vetik fel ilyenkor, mint lehetőséget. Ne feledjük azonban, hogy a kérdőív kérdéseinek összeállításakor kimaradhatnak olyan fontos szempontok, amelyek az embereknek mégis fontosak lehetnek. Ezért sokkal szerencsésebbek a közös beszélgetések, a valódi eszmecserék, amelyek plasztikusabban és a finom részletek iránt érzékenyebben tudják megmutatni, mire is van szükség helyben.
Néhány szempontra azonban tekintettel kell lennünk. Ha a településen feszültség támadt bizonyos csoportok között, akkor nagyon nehéz összeilleszteni az eltérő igényeket, és az egymással szemben álló csoportok számára egyaránt lehetőségeket kínálni, de hosszú távon mégis ez vezethet közeledéshez. Az is nyilvánvaló, hogy ha nem jól működik a közösségi ház, akkor ezek a feszültségek csak tovább éleződnek. Az sem jelent azonban megoldást, ha a közösségi házat csak egyes lakossági csoportok számára tesszük elérhetővé, míg másoknak nem kínálunk semmit. Bár ez a módszer az intézményben és napi szinten megjelenő konfliktusokat kétségtelenül mérsékli, de hosszú távon mégiscsak oda vezet, hogy tovább szakad a helyi társadalom szövete, és a távolodás fokozódik, a lyukak beforrása helyett.
Ezért különösen ügyelnünk kell arra, hogy akár a helyi szegénysoron élőkkel, akár a „gyüttmentekkel” kapcsolatos feszültségek borzolják a kedélyeket, inkább a rövid távon nehezebb, de hosszabb távon értelmesebb és hasznos közös ténykedésre és a konfliktusok mielőbbi oldására helyezzük a hangsúlyt.
Ennek már a szükségletek feltárásakor is meg kell jelennie. Sokkal egyszerűbb a kis társadalom aktív szereplői, a helyi értelmiség, a más ügyekben is mozgolódó emberek szavát hallani csak meg. De ez kevés, ezért kérjünk segítséget a kisebbségbe szoruló, vagy nehezen, lassan befogadott, esetleg sokak által nem kedvelt csoportok együttműködésre kész tagjaitól, ha kell, akár külső szakértőktől vagy civil szervezetektől, és a közösségi ház beindulását megelőzően is tárjuk fel az igényeket, és keressünk közös, mindenkinek a lehetőségeket teremtő, a nyertesség jóleső érzését adó megoldásokat. Ebben a segítség akár kívülről is érkezhet.
