A beruházás után, azaz mikor már működik a közösségi házunk

A IKSZT Kézikönyv wikiből

Sokszor leírtuk már, de itt, a térszerkezetről szóló fejezetben is helye kell, hogy legyen. Sőt: elsőként említve. Ne akarunk minden egyes szolgáltatást, illetve tevékenységet saját, speciális, csak arra szánt helyiségben elhelyezni. Ha vannak, akkor használjuk bátran nagyobb tereinket, előterünket, nagytermünket.

A többfunkciós térhasználatról írtunk már első módszertani kézikönyvünk első, 2008-ban megjelentetett kiadásában is. A zalaszentlászlói Faluházat említettük példaként, ahol a bélyeggyűjtők hetente egyszer délutánonként összetoltak két-három előtéri asztalt, körbeülték, és így folytatták megbeszélésüket, csereberéiket, itt fogadták a környező településről érkezett hasonló „mániákusokat”. Volt, hogy a faluszépítők egy másik, távolabbi asztalsornál ültek. Előfordult, hogy szomszédjukban kártyáztak. Napközben ugyanitt tízóraiztak, ebédeltek, uzsonnáztak az épületben működő öregek napközi-otthonába járók; de hát az épületben lét esetükben sem azt jelentette, hogy valami külön helyiségbe szeparálták volna őket (legfeljebb pihenni lehetett az egyik klubszobában), hanem éppen azt, hogy az intézmény egész térrendszerét használhatták, különösen abban az időben, amikor a többség dolgozott vagy éppen iskolába járt. Hogy időnként áthallás volt az egyik asztalsortól a másikra? Hogy néha próba folyt a nagyterem padlóján? Hogy a klubszobába behallatszott a táncpróbák csizmadobogása? – hát nem lehet természetes ez egy mindenkit szolgáló művelődési otthon esetében? Egy étteremben, egy kávéházban sem zavaró, hogy különféle emberek, társaságok egyidejűleg beszélgetnek, esznek, isznak! Ha ott elfogadható, miért kívánnánk a művelődés terében templomi csendet?

Az ugyanis nem elképzelhető, hogy a számtalan közösségi művelődési tevékenységforma számára számtalan helyiséget alakítsunk ki. Óhatatlan, hogy amelyik csendes beszélgetéssel végzi munkáját, amellett (kicsit odébb) mások ugyanazt tegyék. Lehetnek persze olyan foglalatosságok, amelyek műhelyt, szakköri szobát kívánnak, és persze lehetnek olyan alkalmak, amikor a figyelem biztosítására a csendet biztosítani kell. És persze elvárható, hogy egy dob-együttes, egy alakuló zenekar vagy éppen a fúvósok akkor próbáljanak, amikor a lehető legkevesebben vannak az épületben, de hát ezen kívül minden csak a kellő tolerancia kérdése.

A többfunkciós terek kapcsán, illetve úgy általánosságban is néhány praktikus tanács.

  • Az előtérbe belépve legyen egyértelmű mindenkinek, hogy mi merre van, azaz ne csupán az egyes helyiségek ajtajára írjuk ki, hogy ott mit találunk, hanem az előtérben is legyenek már nagy, látható, egyértelmű irányító táblák.
  • Az előtérben legyen megtalálható továbbá minden információ a közösségi házról: nyitva tartás, munkatársak, programok, szolgáltatások, a közösségi házban található eszközök, játékok, az esetleges térítési díjak.
  • Az előtérben továbbá feltétlen legyen legalább egy számítógép és egy sarok, ahol találhatók újságok, könyvek, szórólapok, különböző ismertetők és ahol meglelhetők önkormányzatunk rendeleteinek tára (esetleg azok rövid magyarázata) és ne feledjük a kézikönyvünk elején írtakat:
    • a közösségi térben dolgozó munkatárs sokkal inkább itt töltse munkaidejének nagy részét, mintsem irodájában, illetve
    • ha csak egy mód van erre, akkor működtessünk itt egy kellemes teázót, kávézót vagy legalább tegyük lehetővé egy-egy kávé vagy tea elkészítését.
  • Tereinket díszítsük képekkel – akár havonta újakkal, melyeket a településünkön élő diákok készítenek rajzóráikon vagy valamely ünnephez kötődő rendezvényünkön. A képeket pedig aggathatjuk egy, a tereink falaira, a plafon alatt pár centire felfúrt falécre, így nem kell új, meg új lukakkal elcsúfítanunk közösségi terünket.
  • Használjuk bátran nagytermünket akkor is, ha épp’ nincs ott valami nagyobb rendezvény. Tegyünk be oda akár spanyolfalakat vagy kereken tologatható polcokat, akár úgyszintén kerekeken guruló nagyobb növényeket – így teremtve több, beszélgetésre, elvonulásra alkalmas kisebb teret.
  • Természetesen védjük, óvjuk eszközeinket, azaz ha kell, akkor zárjuk el óvatosan, de mindenkinek tudnia kell, hogy milyen használható eszközökkel, játékokkal rendelkezik a közösségi ház.
  • Óvjuk nagyobb eszközeinket, azaz pl. a csocsó- és biliárdasztalunkat is, de semmiképp sem úgy, hogy elzárjuk azokat, hanem pl. akként, hogy tegyünk a tetejére egy nagy falapot és máris van egy óriási asztalunk, amire bárki, bármit bátran pakolhat.
  • Eszközeink egyes csoportjait (pl. a társasjátékokat, a játékkonzolokat), de akár bizonyos könyveket, újságokat fix, falak mellé, illetve szobákba beállított polcok, szekrények helyett tárolhatunk, ún. konténerekben, illetve műhelyszekrényekben is. A konténerek gyakorlatilag négyzet alapú, guruló szekrények, amelyek oldalai derékmagasságban lehajthatóak és letámaszthatóak. A lehajtás követően négy kisebb asztalt kapunk, amelyek között elérhetőek a műhelyszekrényben lévő eszközök, játékok. Az eszköz persze kereskedelemben nem kapható, azt saját magunk kell, hogy elkészíttessük. Használatukkal azonban
    • egyrészt bármikor, bármelyik nagyobb terünket azonnal meg tudjuk tölteni élettel,
    • másrészt könnyen kihozhatjuk, és ezáltal láthatóvá tehetjük a korábban csak ajtók mögött megvalósítható programjainkat, szolgáltatásainkat.

A javaslatokat, a példákat oldalakon keresztül lehetne sorolni. Ehelyütt azonban nem a teljes körűség volt a célunk, sokkal inkább a figyelemfelkeltés: közösségi terünk infrastruktúrája kapcsán merjünk kilépni a megszokott keretek közül – ha másért nem, hát azért, hogy településünk lakosainak, közösséginek minél nagyobb köre élvezhesse (egyszerre) az IKSZT típusú közösségi terünk programjait, szolgáltatásait és a mindennek keretet adó kiváló infrastruktúrát.

A kezdő próbák után érdemes újabb és újabb módszereket, eszközöket alkalmazni a közösségi terünk tér- és eszközhasználatának megújítására.

A lap eredeti címe: „http://ikszt.modszerkozpont.hu/wiki/index.php?title=A_beruházás_után,_azaz_mikor_már_működik_a_közösségi_házunk&oldid=562”