Hogyan kezdjük? – Az IKSZT típusú közösségi ház tervezése

A IKSZT Kézikönyv wikiből
(Hogyan kezdjük szócikkből átirányítva)


Az integrált közösségi szolgáltató terek régi-új intézményi formák. Az eddigiekből is látható, hogy ez a fajta közösségi ház méltó folytatása a múlt század elején indított settlementnek, valamint a hetvenes évek nyitott ház kezdeményezéseinek, de megjeleníti a családokat segítő legjobb fajta szociális jellegű intézmények ideáit is. De talán nem is a minták, példák és előzmények a legfontosabbak, hanem az, amit e házak jelenthetnek a települések társadalma számára. Valódi teret a kezdeményezések számára, lehetőséget a település különböző életkorú, élethelyzetű csoportjainak találkozásai számára, szolgáltatások elérésének közös pontját, szóval tetőt a közösségek feje fölé, és befogadó, inspiráló teret a helyi közösségek, a helyi társadalom formálódása számára.

Ahhoz, hogy mindezen méltó és nagyszerű célt teljesíthesse, természetesen bármilyen hely alkalmas lehet, ha a helyiek szándékai és elköteleződései erősek. Ha azonban még nem forrottak ki tisztán e szándékok, maga a hely is sokat segíthet befogadó, mindenkinek teret adó, átlátható és jól használható felosztásával, vonzó küllemével, az ott élők számára ismerős, nem tájidegen formáival.

Az IKSZT pályázat készítésekor a pályázati kiírásokban részletes szempontok, tulajdonképpen ajánlások szerepeltek, amelyek segíthettek egy ilyen épület megtervezésében. Érdemes újra elővenni ezeket, esetleg meglátogatni működő, közösségi terek tervezésében jártas építészek által tervezett intézményeket. Jó ötleteket átvenni nem bűn vagy gyengeség, sőt, kifejezetten bölcs döntés. A több célra is használható nagy terem, amely kisebbekre is leválasztható (multifunkcionális tér), a barátságos, tágas és az információhoz jutást segítő intézményi funkciókat kielégítő előtér, a kisgyerekesek, idősek mozgását, jelenlétét segítő szolgáltatások (akadálymentes közlekedés biztosítása például a magas küszöbök mellőzésével, a kisbabák és anyukáik számára pelenkázó, szoptató hely és hasonlók) egyaránt az apró, de mégis az épület használóit szolgáló, rájuk figyelő megoldások. Mindezek érdemben nem befolyásolják az építkezés költségeit, ám a végeredmény értékeit jelentősen növelik.

Azt, hogy végül hogyan alakul az épület, történnek-e kisebb-nagyobb módosítások a helyiségek kialakítása során, hova milyen funkció kerül, ki melyik részét kapja meg az intézménynek, jelentős mértékben függ attól, hogy milyen szervezetek, helyi közösségek, civil szervezetek, szolgáltató intézmények veszik majd birtokukba. Szerencsés helyzetben vannak azok a települések, ahol már eleve abban gondolkodtak, hogy civil szervezet üzemelteti majd a közösségi házat. Ott annak végiggondolása szükséges, hogy a pályázatírás szükségszerűen kicsit kapkodós, feszes időszakában nem maradtak-e ki fontos helyi szereplők, közösségek, szervezetek, nincsenek-e olyan csoportok, szolgáltatók, akik bekapcsolódhatnának a ház tartalommal való megtöltésébe.

Ahol nem sikerült igazán az önkormányzatnak saját intézményein túlmutatóan tervezni, ott elérkezett az ideje a ház előbb még csak lélekben való megnyitásának. Most hogy már rendelkezésre állnak a források, megkezdődött a felújítás, építkezés, érdemes újra elővenni a pályázati kiírást, milyen szolgáltatók, szervezetek – civilek, posta, foglalkoztatási szervezetek, gyerekeknek, fiataloknak, családoknak segítő intézmények, kisebbségi önkormányzatok, egyházak, vállalkozókat támogató és informáló szereplők, stb. – vannak a településen, dolgoznak szélesebb kört érintően a környező falvakban, városokban. Ők fontos szereplői és valódi mozgatói lehetnek a közösségi ház, ezáltal a település életének.

Ha ezeket újragondoltuk, ismét vegyük kézbe a szakmai programot, amelynek megvalósítására a támogatást elnyertük.