Közművelődési programok szervezése

A IKSZT Kézikönyv wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Arisztid (vitalap | szerkesztései) 2013. július 1., 22:07-kor történt szerkesztése után volt. (→‎Lépésről lépésre)


A feladatellátásra vonatkozó szakhatósági rendelkezések

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó, a vidéki gazdaság és lakosság számára nyújtott alapszolgáltatások körében az integrált közösségi és szolgáltató tér kialakítására és működtetésére igénybe vehető támogatások részletes feltételeiről szóló 112/2009. (VIII. 29.) FVM rendelet szerint az ügyfél az üzemeltetési kötelezettség ideje alatt köteles korlátozás és térítésmentesen közművelődési programokat szervezni [7. § (2) c)]

A szolgáltatás nyújtásához kapcsolódóan az ügyfél köteles szakmai beszámolási időszakonként (vagyis negyedévenként) legalább három alkalommal szabadidős, illetve közművelődési programot szervezni, amely lehet amatőr művészeti klub, alkotótábor, felnőttképzési program, fesztivál, filmvetítés, hagyományőrző program, ismeretterjesztő előadás, kiállítás, koncert, műhelymunka (workshop), művészeti programok, népfőiskola, önképzőkör, szakkör, színházi előadás, tanfolyam, tréning, színház-, mozi-, kiállítás-, illetve múzeumlátogatás. [7. § (9)]

A feltételek teljesülése esetén, az előírt alkalmakon felül az adott szolgáltatásokat az ügyfél térítés ellenében is nyújthatja. [7. § (15)]

Közművelődés és közösségi művelődés

A kézikönyvben szereplő fogalom-meghatározások nem a hatályos jogszabályokból erednek, hanem a mindennapok gyakorlata, tapasztalata és a közösségekből kiinduló, a középpontba azokat állító szakmai tapasztalatok alapozzák meg azokat. [1]

Közművelődés

A közművelődés a társadalomfejlesztést a kultúra, a művelődés eszközével szolgáló szakemberek, a szükségleteket felismerő, a kulturális hiányok pótlását szolgáló, jellemzően egyszeri-alkalmi eseményekre, programokra építő tevékenységének az összessége.

Közösségi művelődés

A közösségi művelődés a polgárok önfelismerésére épül és azt szolgálja. A közösségi művelődés tehát egyrészt a polgárok szabadidejében, önkéntesen, közösen végzett tevékenysége, amelynek célja elsősorban valamilyen érték elsajátítása, megvalósítása, elérése, valamilyen érdeklődés kielégítése, illetve valamilyen kulturális-művelődési érdek képviselete. A közösségi művelődés, – a család után – a polgárosodás, a polgárrá válás és az akként való megmaradás második társadalmi dimenziója. A közösségi művelődés másrészt mindazon tevékenységeknek az összessége, amelyek elősegítik e polgári öntevékenységet, az önfelismerés megszületését és megerősödését.

A közösségi művelődés részének tekintjük az öntevékenység megannyi formája mellett például az amatőr művészeti mozgalmak aktivitásait éppen úgy, mint az önkéntes felnőttképzés rendszeres folyamatait, vagy az érték-hagyomány őrző-teremtő szabadidő-eltöltés közös alkalmait. A közösségi művelődésnek része továbbá a közművelődés is – abban az esetben, ha a szakmai felismerésből eredő szervezőmunka valós helyi igényekre és szükségletekre reagál és közelebb viszi a helyi társadalmat önmaga és értékeinek, erőforrásainak meg- és felismeréséhez, az azokban rejlő lehetőségek kiaknázásának vágyához. (Fogalom-meghatározásunkból eredően bármely egyéb tevékenység – legyen rá helyben kifejezett igény vagy valósuljon meg akár egy művelődési házban – nem tekinthető a köz- és így a közösségi művelődés részének sem.)

Az intézményünk

Az intézmények a közösségi művelődés fontos alkotóelemei. A hangsúlynak azonban a közösségen, a művelődési folyamatokban való együttes részvételen kell lennie. Az intézmények ugyanis csupán a keretet adják. Formájuk ugyanúgy lehet IKSZT, művelődési ház, mint ahogyan egy parókia, vagy egy civil szervezet által működtetett tájház, de akár egy kávéház is. A bárhogyan is hívott épületeket a bennük, körülöttük működő közösségek és azok aktivitásai teszik közösségi művelődési intézménnyé – avagy épp ezek hiánya kérdőjelezi, kérdőjelezheti meg ekként való működésüket.

Eredményünk

Ha a fenti különbségeket szem előtt tartva, munkánkat a közösségi művelődés szellemében alakítjuk, a mi feladatunk hosszútávon a keretek biztosítása lesz az önszerveződő csoportok számára.

A szolgáltatás tartalma

Alapvetés: bármilyen eseményt szerveznek az intézményben, az elsősorban nem a program tartalmának és a résztvevőknek a találkozása, hanem a résztvevők, az emberek egymással való találkozásának az alkalma. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy az esemény – bármilyen legyen – adjon lehetőséget, inspiráljon a résztvevők aktivitására, a folyamatokban való cselekvő részvételre.

A programok többféleképpen tipizálhatók, mi a következő elhatárolást tartjuk hasznosnak. Ebben három esetben az összejövetel célja szerinti – de a településen belül szervezett alkalmak különülnek el – a negyedik esetben a más településre szervezett események kerülnek egy csoportba.

Művészeti tevékenységet megvalósító, bemutató alkalmak (klub, tábor, kiállítás, önképzőkör….)

Mindazoknak a tevékenységeknek a szervezését, melyek művészeti aktivitásra késztetnek érdemes építeni a helyi hagyományos alkalmakra, jeles napokra. Az ezekhez kapcsolódó ünneplések eleve tánchoz, zenéhez, rigmusokhoz, verseléshez, vagy éppen tárgyalkotó tevékenységekhez kapcsolódva jelentették a helyben élők ünnepi szokásait. Ebben kaptak szerepet a helyi dalárdák, színjátszó csoportok, zenei együttesek, de gyakran a szövők, hímzők, faragók, agyag- ill. bőrművesek. Ezeknek a tevékenységeknek felélesztése sok esetben helyi művészeti csoportok újjáalakulását eredményezheti, vagy éppen egy korábban nem volt szokás helyi hagyományának megteremtését jelentheti.

A választható formák egyaránt igazodhatnak a tevékenység jellegéhez, és az alkalomhoz magához. Fontos, hogy a közös művészeti tevékenységre vállalkozók találkozásaiban rendszeresség legyen. Elképzelhetetlen, hogy egy – akár csak alakuló csoport – ötletszerűen jöjjön össze, találkozásaik gyakran „próbák”, a felkészülés alkalmai egy-egy bemutatóra, ünnepi eseményre. Az összejáró társaság találkozásait szervezni, ehhez a feltételeket előteremteni lehet a szervező munkatárs dolga, de tartalmáról, az alkalmanként meghívott vendégekről maguknak a résztvevőknek kell gondolkodniuk és gondoskodniuk.

Felnőttképző, ismeretet, képességet, készséget fejlesztő alkalmak (szakkör, tanfolyam, előadás, ill. népfőiskola keretében)

Minden közösségben, amiben jelen vannak a közösségi események, találkozások, rendezvények, ünneplések, előbb-utóbb nyilvánvalóvá (a közös beszélgetések tárgyává) válnak azok az igények, melyek valamilyen tudáshiány felszámolására, vagy a meglévő ismeretek bővítésére, mélyítésére irányulnak. A helyi közösségfejlesztési folyamatokban résztvevők gyakran megtapasztalják, hogy az együtt-gondolkodás második, harmadik hónapjában már felbukkannak ezek az igények, amik, ha megalapozottnak bizonyulnak, valamilyen tanulási alkalmat generálnak a településen. Sokszor az is kiderül, hogy a hiányzó tudás megtalálható a közelben, annak birtokosa éppúgy a településen, vagy a közelben él, mint akikben az igény felmerült, csak korábban nem volt mód arra, hogy „találkoztassák” az igényt a kínálattal. Célszerű tehát az integrált közösségi szolgáltatások szervezésekor annak a feltérképezése is, milyen helyi tudások vannak (akár rejtve is) a településen, és környezetében. Ezek a tudások sokszor kapcsolódnak valakinek a kedvteléséhez, hobbyjához, aminek a megismertetése az illető számára öröm forrása, a kíváncsi érdeklődőknek pedig többlettudást rejteget. Az azonos érdeklődésűek – csakúgy, mint a művészeti tevékenységre vállalkozók esetében - rendszeres találkozásokkal elégíthetik ki tudásigényüket, vagy fejleszthetik készséggé valamely tevékenységben szerzett jártasságukat.

A formák ebben az esetben is a választott célkitűzéstől függően választhatók, vagy adódnak. A tartalmakat illetően részben a helyi – egyéb közösségi tevékenységekhez kapcsolódó – igények, részben valamilyen aktualitás határozza meg, mivel is érdemes foglakozni. A tudás átadásának, elmélyítésének oka egyaránt lehet egy foglalkoztatás-bővítéshez kapcsolódó szakmai, vagy betanító képzés indítása, egy természeti jelenség (üstökös, napfogyatkozás, árvíz, földrengés, vörösiszap-katasztrófa…) miatt keletkezett érdeklődés, a közösségi magatartás felértékelődése (népszavazás, választások), az egészségesebb életmód követése, de a napi gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó tudásigény is. (Mit érdemes termelni, hogyan lehet/kell védekezni a kártevők ellen, mit tehetünk a beteg állatainkkal…), vagy ugyancsak a helyi hagyományokban gyökerező mesterségek újratanulásának, megismerésének igénye (tájba illő építkezéstől a használati eszközök előállításáig).

A közösség ügyeit érintő (hagyományokat, szokásokat, teendőket számba vevő, közösen tervező) alkalmak

Az integrált közösségi szolgáltatásokat befogadó terek működtetésének talán legfontosabb eleme az „agora-funkció”. Ez lehet az a hely a településen, ahol rendre összeülhetnek azok az emberek, akiknek egymás számára mondanivalójuk van, közös cselekvéseket akarnak elindítani, vagy éppen megvalósítani, szervezik a település társadalmi életét. Itt a helye a helyi médiumok szerkesztőinek (hol máshol készülhetne a helyi lap, rádió, vagy televízió adásának terve), itt tarthatják összejöveteleiket azok az önkéntesek, akik a közösségi ház kiscsoportjainak képviseletében közösen határoznak az „intézmény” működtetésének gondjairól. Anélkül, hogy átvenné ez a funkció a települési önkormányzat szerepét (lehet persze, hogy közgyűlések helyszíne is ez a kis intézmény lesz néhány településen), helye van benne minden olyan közös gondolkodásnak, ami a közösség ügyeit érinti, amihez közös bölcsesség, véleménycsere szükséges. A „helyi nyilvánosság” fórumává kell és lehet is tenni intézményünket, ha oda szoktatjuk azokat, akik vélemény-nyilvánításra más, hagyományos helyszíneket részesítenek előnyben: a kocsmát, piacteret, a templom kertjét, kis boltot, vagy (az egykori) postát.

A településen kívül rendezett eseményre való látogatás szervezése (színház, mozi, hangverseny, sportesemény, gyűjtemény látogatása)

Adódhat olyan helyzet, hogy az érdeklődés kielégítését szolgáló alkalom nem helyben valósul meg. Ezek az alkalmak szerveződhetnek a kistérségi együttműködésből fakadóan, vagy valamely rendezvény iránt megnyilvánuló érdeklődés alapján. A kistérségi központ, közeli város kulturális eseményeit elérhetővé kell tenni a kistelepülésen élők számára is. Ez részben kapcsolatépítési, -fenntartási kötelezettséget ró a helybéli szervezőre, részben annak az igénynek folyamatos feltárását, ismeretét, ami alapján megszervezhető egy-egy alkalmi látogatás (színházi előadásra, hangversenyre, táncos alkalomra, kiállításra, stb.) a közeli intézménybe. Számos példát adnak már ma is kistelepülések arra, hogyan lehet színház- vagy hangversenybérlet birtokában rendszeresen látogatni a közeli színházakat, hangversenytermeket. Nem egy intézmény kifejezetten figyel is arra, hogy közönsége ne csupán a székhely lakosságából, hanem a környéken élőkből is verbuválódjon.

Szép példája a kistérség „belakásának”, ha egy-egy rendezvény sorozattá válva napokon keresztül kínál látni-, hallani-, ennivalót a látogatóknak. Számos példát találhat mindenki erre saját környezetében, itt csak kettőt említünk. Az Őrségben (Vas megye) 9 éve vendégeket hívó „Hétrét Fesztivál”-t, ami 30-nál több település bevonásával 10 napon át kínál színházi, zenei, irodalmi és filmes programokat, illetve „nyitott porták” meglátogatására invitálja a messziről érkezőket. Valamint a Szabolcs Szatmár Bereg megyében hagyományos „Szatmári Fesztivált”, mely 2 héten át fogadja 6 településen a látogatókat, minden napon más településre helyezve a legnagyobb rendezvényt, a látnivalókon túl kulináris örömöket is kínálva a vendégeknek.

A szolgáltatás tervezése és előkészítése

Az önálló, helyben megvalósuló események tervezésekor figyeljünk arra, hogy azok mindenkor kötődjenek a település(rész) lakosságához, és/vagy az ide látogatókhoz, illetve a településhez, településrészhez, magához. Így tehát:

  • Helyi szokásokhoz, hagyományokhoz
  • Helyben élők személyiségéhez
  • Helyi történelemhez, tájhoz, természeti adottságokhoz, épített környezeti elemekhez, tárgyakhoz
  • A helyi gazdasághoz, gazdálkodáshoz, az itt élők életminőségének javításához

Fontos azt tudatosítanunk, hogy a helyben meglévő értékek felismertetése, megbecsülése vezethet el bármilyen más érték elfogadásához, tiszteletéhez. A kistelepülések lakosságmegtartó ereje nemcsak a környezeti, s az ehhez hasonlóan változó gazdasági adottságokban gyökerezik, hanem azokban a helyben élők által előállított, vagy képviselt értékekben is, melyek ismerete és elfogadása nemcsak a településhez való kötődést erősíti, hanem sokszor a problémák megoldásának is alapjául szolgál.

Ugyanennyire fontos, hogy a szervező munkával, tervezéstől a megvalósításig ne csupán az ezzel megbízott (munkavállalóként alkalmazott) munkatárs foglalkozzék. Az ő figyelmének, szervezőerejének ki kell terjednie mások bevonására, a feladatok delegálására, annak a csoportnak a megszervezésére is, aminek tagjai folyamatos segítői, vállalói a szükséges teendőknek.

Visszaidézve a tervezést segítő kézikönyvünk ide vonatkozó szakaszát: „az IKSZT-ben olyan csapatmunkát kell tehát elképzelni, amiben sok önkéntes segítő áll a szervező munkatárs körül. Közülük ki ebben, ki abban felelős, ki ennek, ki annak jár utána, ki ezeket, ki másokat szervez tájékozódó, érdeklődő, vagy cselekvő csapatába. Sokak részleges munkájából állhat össze az IKSZT teljesítménye, amiben persze főszereplő a főállású munkatárs.”

A szükséges szolgáltatási tér és eszközök

A 112/2009. (VIII. 29.) FVM rendelet alapján e feladat ellátáshoz szükséges feltételek:

  • legalább 1 db, legalább 30 négyzetméter hasznos alapterületű, tanácsadásra, továbbá csoportfoglalkozásokra, képzések megtartására egyaránt alkalmas, természetes fénnyel megvilágított és szélessávú internet kapcsolattal rendelkező helyiség, illetve tér [7.§ (3) a)]
  • az előző bekezdésben meghatározott helyiségek, terek méretének és funkciójának megfelelő számú asztal, szék és egyéb bútor, amely magában foglalja a számítógépes munkaállomásokhoz szükséges irodabútorokat is, azonban a székek száma (...) nem haladhatja meg a négyzetméterenkénti 2 db-ot [7.§ (5) k)]

A fentiek a rendelet által szigorúan vett feltételeket tartalmazzák. Azonban, ahogy azt a közösségi művelődés számos, szinte végtelen megvalósulási lehetőségéből is láthatjuk, a szükséges terek és eszközök sokkal nagyobb tárházára szükségünk lehet.

Adat- és ismeretforrások

Lásd a lehetséges adatbázisokat:

  • Elérhető szolgáltató szervezeteket, intézményeket (benne a kistérség önkormányzati társulásának munkaszervezetét)
  • Információs, tanácsadó pontokat
  • Illetékességgel rendelkező hivatalokat

A Nemzeti Művelődési Intézet tevékenységével képes a széles értelemben vett magyar közművelődés egészét megjeleníteni. A Nemzeti Művelődési Intézet küldetése e jelentős értékkel bíró közfeladatot ellátó intézményrendszer szakmai támogatása, együttműködésük megteremtése, az egyenlőtlenségek csökkentése, a magyar társadalom növekedése és fejlődése, a magyarság sikeres jövője érdekében.

Az NMI feladatai között szerepel az IKSZT-k szakmai munkájának támogatása, mentorálása, ezért megyei munkatársaikra számíthatunk a közösségi művelődéssel kapcsolatos kérdéseink esetén.

Lépésről lépésre

A szervezés, események előkészítése, lebonyolítása olyan ismereteket és rutint igényel, amit részben művelődésszervező képzésekben szemeszterek során sajátíthat el az érdeklődő. Sokat számít azonban az a segítő munka, amit mások mellett különféle alkalmak megszervezésében vállalhatunk. A gyakorlatot ebben lehet megszerezni igazán, minél több saját tapasztalat teszi majd a „segédet” „mesterré”.

Azonban természetesen léteznek olyan "műhelytitkok" és mintadokumentumok, melyek segítik a népművelő/művelődésszervező diplomával nem rendelkezőket a közösségi művelődési rendezvények megszervezésében. Kézikönyvünkben olyan alapvető tudnivalókat osztunk meg, melyeket tudatosan és rugalmasan használva, a kisebb-nagyobb rendezvények megszervezése átláthatóbbá, kezelhetőbbé válik.

  • Tervezés
    • a helyi igények és
    • a rendelet előírásai alapján
  • Előkészítés
    • forgatókönyv a feladatokról, eszközökről, felelősökről
  • Megvalósítás
    • koordináció
    • jelenlét
  • Lezárás
    • egyéni és közös értékelés
    • dokumentálás

A tervezés

A közösségi művelődés fogalmából adódóan, a szakmai felismerésből eredő szervezőmunkánknak valós helyi igényekre és szükségletekre kell reagálnia, mely közelebb viszi a helyi társadalmat önmaga és értékeinek, erőforrásainak meg- és felismeréséhez, az azokban rejlő lehetőségek kiaknázásának vágyához. A tervezés szakaszát tehát nem végezhetjük el önállóan, csak a helyi polgárok bevonásával.

A 112/2009. (VIII. 29.) FVM rendelet 8. §. (8) a) pontja kimondja, hogy az ügyfél az üzemeltetési kötelezettség teljes időszakára vonatkozóan köteles minden naptári félévre vonatkozóan IKSZT szolgáltatási- és programtervet (a továbbiakban: programterv) készíteni, melynek természetesen a közművelődési programok tervét is tartalmazniuk kell az alábbiak szerint:

  • a program megnevezése
  • szolgáltatás- és programtípusba való besorolása
  • megvalósulási forma
  • tervezett időpontja év, hónap, nap formátumban
  • a résztvevők tervezett száma
  • a célcsoport megnevezése
  • a program céljának rövid leírása

A programterv beadási határideje az első naptári félévre vonatkozóan a tárgyévet megelőző év november 30. napja, a második naptári félévre vonatkozóan a tárgyév május 31. napja.

A helyiek bevonásával történő programtervezést tehát érdemes minimum a fenti bontás alapján történő részletességgel megvalósítani, figyelembe véve a szigorú határidőket is.

Példa:

A szolgáltatás működtetése

Az elvárt kimenetek, adatszolgáltatás

Indikátorként javasoltak:

  • Események (db)
  • Látogatók, résztvevők (fő)
  • Egy eseményhez kapcsolódó alkalmak (az esemény „szinergiája”) (db)
  • Egy eseményhez kapcsolódó szellemi termék (műalkotás, leírás, stb.) (db + megnevezés) – ami jó mutatója lehet az esemény hatásának.

Ötletek, jó gyakorlatok

Minden alkalomra nem lehet példát kínálni, néhány esettanulmányból idézünk, hogy ötletet, gondolkodásmódot sugalljunk. Nem lehet cél bármilyen megoldás „lemásolása”, hiszen a már megtörtént események mindenhol szorosan kapcsolódnak a helyben élőkhöz, helyi lehetőségekhez, és ahhoz az időhöz, amiben ezek megtörténtek – megismétlésük lehetetlen. A példák inkább azt a célt szolgálják, hogy láttassuk: milyen széles körben értelmezhető a helyi cselekvés, aminek művelődési indítéka, vagy eredménye van.

Helyi képzési tevékenység

A felismert képzési igények kielégítésére kétféle példát mutatunk be. Az egyik egy hosszabb előkészítő, tervező munka eredményeként végül is népfőiskolai keretekben megvalósuló, hosszú képzési folyamatot jelent (Rege Népfőiskola, Szombathely), a másik egy kistelepülés helyi fejlesztési folyamatába építve egy-egy előadássorozattal adott választ a közben felmerülő képzési szükségletre (Faluház Baráti Kör, Győrvár).

Rege Népfőiskola

(Bukits Zoltán közlése alapján)

A gondolat megszületésének alapvetése

Egy alkotó, együtt gondolkodó közösség létrejötte, a közösség szervezetbe tömörülése megfogalmazott cél érdekében mindig valamely, a környezetükben, létükben felfedett vélt vagy valós hiányt hivatott pótolni, igényt kielégíteni. Az alapítói célkitűzések ennek megalapozottságát boncolgatják, kivetítve a teremtő közösség, szervezet tagságára, majdan a szűkebb és tágabb társadalmi környezetre. A valós feladat aktualitása, megfogalmazása, elhelyezése a korszellembe, a megszólított társadalmi környezet felismerő és befogadóképessége hatnak a célkitűzésekre, alakíthatják, formálhatják azt. Szervesen működő közösségekben, társadalmakban ezen külső formáló erők a felismert közös cél érdekében együttgondolkodásra, együttmunkálkodásra  hívják az embereket. Az alapító közösség bővül anélkül, hogy a kitűzött cél módosulna. Kialakulhat-e gyarapodó közösség akkor, ha a felismerés, befogadás csírája sem jön létre? Valószínűen nem. De kialakulhat-e gyarapodó közösség akkor, ha a felismerés és befogadás lehetőségét a korszellem felülírja, holott az elvetett mag jó talajba ágyazódott? A válasz igen, bár a bizonyításra több mint 3 évet szántak Szombathely egyik peremkerületében.

Előzmények

A nyugati határszél évszázadokon át a határt őrzők élőhelye volt. A táj adottságait kihasználva jött létre a még ma is érzékelhető „szeres” településszerkezet. A geológiai, éghajlati adottságok határozták meg a munkavégzés lehetséges kereteit, módszereit. Az ó- és középkori határ őrizete, majdan a terület gyakori német fennhatóság alá kerülése, elzálogosítása, a hadurak felségárulásai, betelepítések a jellemzően magyar kultúra keveredését, helyenként szinte teljes megsemmisülését eredményezte.  Az őrvidék egy részének elcsatolása, a vasfüggöny miatti elzártság a népesség figyelmét inkább Ausztria felé fordította. A 20. század végi határmegnyitás, a kiutazás, munkavállalás lehetősége, a szomszédi jólét felismerése példaként szolgált. Az első tőkés üzemek betelepedése, a termőföldek művelésének felhagyása, a földek eladása a vidéki életformát városiassá alakította. A viszonylagos gazdagság, a nyugat eszméje a hagyományokban, népi kultúrában, helyi teremtő közösségekben, nemzetben való gondolkodást másodlagossá minősítette. Feledésbe merültek azok a világképek, alapformák, melyekre támaszkodva – a globalizálódott korszellem ellenében - az itt élő közösségek újrafogalmazhatnák a társadalomban, nemzetben vállalt feladatokat, kötelezettségeket.

Az első lépések és tapasztalatok

A felsoroltak miatt kialakult hiányérzet hozta létre az első munkacsoportot. Heti rendszerességgel előadássorozatot szerveztek Szombathelyen „Hazatalálás” címmel. Az előadásokat a következő témák köré csoportosították: jelképrendszerek, közjogi hagyományok, magyar és egyetemes történelem, néphagyomány-népművészet, természetes életmód. A témák feldolgozására meghívott előadók segítségével keresték műveltségünk azon alapformáit, ősképeket, világképeket, melyek az idők során szinte nem változtak. Ezen gyökerek segítségével fogalmazták meg az ember emberrel, Teremtővel és természettel való viszonyát. Ezen alapokról indulva kutatták, fogalmazták újra helyi értékeinket a mai társadalmi, gazdasági viszonyok szerint. Fontos szempont volt a részből a teljesség felé haladás, a helyi adottságokból a nemzet megfogalmazása. Ha már a teljesség megfogalmazását tűzték ki célul, akkor az elmélet gyakorlatban történő megvalósulását, tárgyiasulását is meg kellett teremteni. Ez különösen fontos volt az előadáson részt vevő közösség számára, mivel úgy érezték, hogy a csak szellemi munka által az egyének nem válnak cselekvővé. Az így szerzett tudás lexikálissá vált, a „jóllakottság” érzésével töltötte el a hallgatóságot. Különösen akkor, mikor az előadások anyaga adathordozókon is megjelent. Ez úgy hatott a közösségre, mint a televízió. A tudás megszerzéséhez már nem volt közösségre szükség.

Okulás a hibákból - formalizálódás

Az itt jelentkező hiányt aktív műhelymunkával kellett pótolni, ami az eddigi laza közösségszervezésnek új formát kölcsönzött. Oktatási tervet kellett készíteni, melyben az előadásokat és műhelymunkákat össze kellett hangolni.  A foglalkozások helyét, időtartamát, rendszerességét kellett átgondolni, és természetesen a működés költségeit sem szabadott elfelejteni. Szükség volt a közösségi szabad szerveződés helyett bejegyzett társadalmi szervezetet létrehozni. Így alakították meg a Rege Művészeti Egyesületet s az alapítással szinte egyidejűleg a Rege Népfőiskolát is, hisz a vállalt feladatok iskolai szervezést igényeltek.

Az első kérdés a népfőiskola akkreditációja volt. Úgy döntöttek, hogy az akkreditációhoz szükséges feltételeket nem vállalják. Úgy gondolták, hogy az iskolába elsősorban nem végzettséggel rendelkező, hanem tudást birtokló tanárokra, mesterekre van inkább szükség. A tervezett iskola célja az volt, hogy a megszerzett tudás alapján életszemléletet adjon, a magyar természetes műveltség világképét közvetítse, ily módon nem volt felruházható államilag elismert képzésmintákkal. A népfőiskolán az ifjúság és egyben a felnőtt közösségek nevelésében szerettek volna mintát adni, olyan mintát, ami az állami oktatásból kimaradt.

Az iskolát Szombathely herényi városrészének közösségi háza fogadta be. A helyszín ideálisnak bizonyult több kézműves műhely egyidejű működtetésére is. A képzés finanszírozására - az akkreditáció elmaradásával - az állami támogatások hiánya és a pályázatok beszűkülése miatt tandíjat kellett bevezetni. A célközönséget elsősorban a gyermekes családokban, óvónőkben, tanítókban, tanárokban találták meg.

Az első kurzust három éves időtartamban határozták meg, havonként egy hétvégi alkalommal. Az első napon a kézműves műhelyek működtek, kiegészítve rítusjátékkal, népi játékok tanulásával. A napot táncház zárta. A második nap a szellemi műhely működött. Minden hétvége rendjét eleink természetes életmódjához igazítva fogalmazták meg. Ez illeszkedett a szokásokhoz, jeles napokhoz, ünnepekhez. A fizikai munkát a műhelyek, a szellemi munkát az előadások, a lélekkel való foglalatosságot pedig a népdal, néptánc műhely fedte le.

A három éves kurzus lényege, célja az volt, hogy a magyar természetes műveltség ismerete alapján önállóan gondolkodó, cselekedni, alkotni, dönteni képes egyéneket, közösségeket teremtsen. Az első három év működése során azonban azt tapasztalták, hogy a még oly lelkes hallgatók esetében is az egyéni érdek, a mindennapokkal való törődés zavara felülírta a közösségi érdekeket. Jellemzően az előadások látogatottsága jóval meghaladta a kézműves műhelyben tevékenykedők létszámát. Ez azt eredményezte, hogy a megszerzett tudás nem tudott tárgyiasulni. Az oka a résztvevők „nem tudom, nem merem, nem való ez nekem…” megnyilvánulásaival írható le. A hallgatóságnak nagyon nehéz volt a közös ünnepeken való szerepvállalás, a néptáncban egymás kezének megfogása, a játékokban való feloldódás. A szervezők mindezt a korszellem jellemző tüneteként fogták fel.

Folytatás – a jövő megalapozása

A három év során ugyanakkor kialakult egy aktív, együttgondolkodásra alkalmas mag, melyre építve a következő évfolyamot sikerült elindítani. A korábbi évek viszonylagos passzivitását követően sok régi hallgató jelentkezett továbbtanulásra, de igazi örömet az új, családdal együtt érkezők jelentettek. Átformálták az iskola rendjét. Nagyobb hangsúlyt kapott a kézműves tevékenység, ahol is külön asszony-leány, külön férfi műhely működik azóta. Így alkalmanként egy-egy feladatot több ember együttesen végez, ezáltal az alkotás öröme és a közösségi szellem egyaránt erősödött. A tantermi foglalkozások mellett sok időt töltenek a természetben. Vetni, aratni, kaszálni tanulnak a hallgatók. Kemencét építenek, disznót ölnek, rétest sütnek… Úgy, ahogy eleink azt mindennapjaikban tették. A való, igaz életet tanulják, élik a közös foglalkozásokon.

Talán a népfőiskola új rendje, talán az előző évek munkájának eredménye, hogy egyre többen vállalnak feladatot, egyre többen kapcsolódnak már be az iskola aktív életébe. Az új hallgatósággal új gondolatok és egyben új feladatok születnek. Örömmel tölti el a szervezőket a közeli, s távoli szervezetekkel való egyre számosabb és szorosabb kapcsolat. Ez erőt ad ahhoz, hogy a népfőiskolát az eszmeiség megtartásával bővítsék, valódi teremtő életközösséget hozzanak létre.

Faluház Baráti Kör

Előzmények

A képviselőtestület tagjai közt zajló vita megosztja a falu népét, egymásnak feszülő indulatok rontják azt az együttgondolkodást, mely eddig – a településen folyó közösségfejlesztési folyamat során – szinte csodákat tett az emberek között. Ez adja az ötletet a Baráti Kör vezetőinek: az új választások után olyan képzést kellene tartani a frissen megválasztott helyi képviselőknek, ami segítené a testület jobb együttműködését, a problémákra koncentráló közös megoldáskeresést.

A forma egy előadássorozat (a szervezők akkor „népfőiskolai kurzusként hirdették), tartalma pedig azoknak az ismereteknek a köre, melyek zömében nem könyvekből tanulhatók.

Felfigyelnek rá a szomszédos települések önkormányzatai is. Ennek eredménye, hogy a program indulásáig 10 település jelenti be csatlakozási igényét a sorozathoz. Át kell tehát dolgozni, alkalmassá kell tenni a programot a térségi együttgondolkodás segítésére. A tematikában így egészül ki a helyi felelősség, együttműködés, nyilvánosság, demokrácia és a civil szervezetekkel való együtt-gondolkodás témája a térségi együttműködéssel, az értékek térségben való feltárásának, bemutatásának felismertetésével.

A tervezeteket a Faluház Baráti Kör erre a célra alakított munkacsoportja állította össze a Vas megyei Közösségszolgálat közreműködésével.

A két sorozat tematikája:

  • „Képviselő testületben hatékonyan” (1995)
    • Célkitűzés: az újonnan, vagy újjá választott képviselőtestületek tagjainak felkészítése az önkormányzati munkára. A legfontosabb információk forrásának, a közösen megoldható problémáknak a megismertetése, a testületen belüli és a testületek közötti együttműködés erősítése.
    • Résztvevők: Andrásfa, Gersekarát, Győrvár, Hegyhátszentpéter, Olaszfa, Oszkó, Pácsony, Petőmihályfa, Sárfimizdó, Telekes önkormányzatainak képviselő testületei.
    • Előadók: országgyűlési képviselő, a Megyei Önkormányzat, a Megyei Közösségszolgálat, Közösségfejlesztők Egyesülete, Civil Rádió, Jóléti Szolgálat Alapítvány tisztségviselői és munkatársai.
    • Helyszínek: Győrvár -  Faluház(Petőmihályfa - Hegyközség)Budapest - Parlament
    • Időpontok: 1995. február 13-ától kezdődően minden hét hétfői napján 18 órától.
  • Tervezett program és előadók:
    • Febr. 13. "Házunk tája."
      • Örömök, gondok a résztvevők településein. Feltételek, lehetőségek a gondok megoldásához. (Beszélgetés, csoportos problémafeltárás)
      • Vezeti: közösségfejlesztő szakember
    • Febr. 20. "Miért vagyunk?.."
      • Az önkormányzati törvény, s ebből a települési önkormányzat feladatai. Jogok és kötelezettségek a képviselőtestületben.
      • Előadó: főjegyző (Megyei Önkormányzat)
    • Febr. 27. "Miért vagyok?.."
      • Mit is jelent "képviselőnek" lenni? - Felelősség és autonómia. Érdekek és értékek, mint a napi munka segítői és korlátai.
      • Előadó: közgyűlés elnöke (Megyei Önkormányzat)
    • Márc. 6. "A nyilvánosságért"
      • Érdekek és helyi nyilvánosság. Mit jelenthet egy falu életében a rádió, televízió, újság, ha az a helybéliek kezében van?
      • Vendég: alapítványi elnök (Civil Rádió Alapítvány)
    • Márc. 13. "A falu képe - belülről"
      • A település "belső arca", a szociális gondoskodás formái, forrásai, módszertára.
      • A közös terek, közös gondok - csak az önkormányzat gondja? A közért végezhető munka formái, szervezése, forrásai. A vállalkozó önkormányzat.
      • Vendég: ügyvezető (Hegyháti Jóléti Szolgálat Alapítvány)
    • Márc. "A civil társadalomért"
      • A civil szféra sajátosságai, működésének keretei, formái. A civil szervezetek és önkormányzatok kapcsolata. A polgárok önálló közösségei, s a rájuk háruló feladatok, felelősségek.
      • Vendég: titkár (Közösségfejlesztők Egyesülete)
      • Korreferátumok: Faluház Baráti Kör, Petőmihályfai Hegyközség, Oszkói Hegypásztorkör
    • Márc. 27. "A falu képe - kívülről"
      • Védhető és védendő értékek a településeken. A falu múltját és jövőjét hordozó építmények, az óvás és építés együttes megvalósításának lehetőségei, forrásai.
      • Előadó: beruházási főmérnök (Szombathely MJV Önkormányzat)
    • Ápr. 3. "Közmeghallgatás - másképpen"
      • Egy lakossági fórum megrendezése a résztvevők körében az erre az alkalomra választott "önkormányzat" irányításával, s külső szakértők bevonásával.
      • Szakértők, mint vendégek: megyei igazgató (OTP), polgármester (Vasvár), igazgató (Műv. Ház, Vasvár), közgyűlési elnök (M. Közgyűlés), főjegyző (M.Önkorm.), a terület országgyűlési képviselői
    • Ápr. 11. "Az ország háza"
      • Látogatás a Magyar Parlamentben. Eszmecsere a törvényhozásról, beszélgetés a "tengerről" a "csepp" nézőpontjából.
      • Házigazda: országgyűlési képviselő
    • Május 1. „Összefoglaló”
      • Záró program: a sorozat értékelése, a folytatás megtervezése, emléklapok átadása a résztvevőknek. Közös vacsora, majd a Zala Táncegyüttes műsorának megtekintése.
  • "Baráti körtől a térségi társulásig" (1996)
    • Február 5. "Újra együtt...."
      • A megkezdett együttgondolkodás folytatása - számvetés és előretekintés.
      • Vezeti: közösségfejlesztő
    • Február 16. "Víz-ügyeink"
      • Találkozás a Vas megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójával.
    • Február 19. "Falusi turizmus a gyakorlatban"
      • Gyakorlati tudnivalók, kapcsolatok Vas és Zala megye között
      • Vezeti: idegenforgalmi szakember (Zalaegerszeg)
    • Február 26. "Környezeti kultúra - faluszépítés"
      • Hogy tehetjük szebbé, hívogatóbbá településeinket a Millecentenárium évében?
      • Vezeti: főkertész (Szombathely)
    • Március 4. "Vasban vagyok..." múzsákkal
      • Intézmények és civil szervezetek közti kulturális együttműködés, térségi nyilvánosság megteremtése.
      • Vendégek: közművelődési intézményvezetők a térségből
    • Március 11. "Együtt - hogyan?"
      • Szövetség/társulás/együttműködés
      • Térséggé szerveződés a polgármester szemével
      • Vendég: polgármester (Bakonyszombathely), megyei közgyűlési elnök
    • Március 18. "Vasvár térségi központ szerepe"
      • Beszélgetés a város polgármesterével
    • Március 22. "Kitekintés"
      • Markt-Allhau és környéke: falusi turizmus, környezeti kultúra
      • Tapasztalatcsere kirándulás a szomszédos Ausztriába - egyúttal egy térségek közötti együttműködés kezdete

A második sorozat eredményeként két évvel később megalakult az az önkormányzati fejlesztési társulás, melynek jogutódjaként ma is működik a 23 település összefogásával létrejött többcélú kistérségi társulás.

Fesztiválszervezés

A fesztiválok világa nálunk elég kaotikus képet mutat. Divatba jött, hogy „helyi fesztiválokat” rendezzünk, így aztán a legeldugottabb helyi rendezvényektől kezdve a kereskedelmi giga-festig mindenki gátlástalanul fesztiválnak nevezi önmagát. A rendteremtés igényével jött létre (hosszas előkészítés és szakmai egyeztetés után) 2009-ben a Magyar Fesztiválregisztrációs és Minősítési Rendszer. On-line felületén (www.fesztivalregisztracio.hu) megtalálható nyilvános adatok objektív tájékoztatást nyújtanak. Jelenleg 272 regisztrált fesztivál van Magyarországon, amelyből 78 kapott valamilyen minősítést. (A szám folyamatosan bővül.)

 

Ami a helyi közművelődés szereplőinek javasolható, hogy a divattól sarkallva ne menjenek bele nagyzoló fesztivál-imitációkba. Ha valamilyen oknál fogva a lokális hatókör meghaladását tűzik ki célul (erre leginkább a gasztronómiai és hagyományőrző rendezvényeknek van esélyük), akkor lehetőleg ne a mennyiségi, hanem a minőségi fejlesztést célozzák meg. Olykor ennek ellentmond a turisztikai szempont, de van példa arra is, hogy a kettő összeegyeztethető. Tartózkodjunk attól, hogy a kulturálisnak kikiáltott rendezvény odáig „fejlődjék”, hogy a helybeliek tisztán az „eladó”, a látogatók, turisták a „vevő” szerepét töltsék be.

Két olyan példát idézünk itt fel, amelyekben sikerült a megfelelő egyensúlyt megtartva tartalmas és sikeres rendezvényt meghonosítani.

Hétrétország – a szerek és porták fesztiválja

(Sülyi Péter közlése alapján)

  • Mottó: természetből a java - művészetből a magvanyitott porták, nyíltszívű emberekértelmes szórakozásmiegymás

A ma már majdnem évtizedes rendezvénysorozat létrehozásában az a „missziós gondolat” játszott fontos szerepet, miszerint nem lehet különbséget tenni a városokban, vagy kistelepüléseken élők között, ha az emberek kulturális igényeit igyekszünk kielégíteni. Következésképp, a legkisebb településen élő számára is elérhetővé kell tenni az ún. magas kultúra eseményeit, az abba való bekapcsolódás lehetőségét. Az Őrségben ennek szellemében fogták össze a helyben talált – múlófélben lévő – értékeket (hagyományos paraszti gazdaság, termelőmunka és gasztronómia kultúráját), és az első vonalban létrejövő művészeti alkotásokat (színházi, zenei, képzőművészeti bemutatókat).

2010-ben a „Hétrétország – a szerek és porták fesztiválja” kilencedik alkalommal került megrendezésre. Ez a nyárutóján zajló tíz napos fesztivál a kalandlelkületűeket invitálja az Őrség, - mint egy falvakból, szerekből, rétekből, tártkapus portákból álló alkalmi ország - élményszerű felfedezésére. A program bővelkedik zenei, színházi, irodalmi és filmes eseményekben. Emellett kialakult egy sajátos "hétrét" műfaj is: a látogatás. Régi falusi porták fogadják a "vizit órákban" a látogatókat, kézművesek műhelyeibe, művészek műtermeibe nyerhetnek bebocsátást az érdeklődők, akik nem csak a látni, vagy kóstolnivalók végett időzhetnek ott szívesen, hanem a jóízű beszélgetés kedvéért is.

A fesztiválprogramban a zenei műfajok nagy választéka mellett kínálnak irodalmi és színházi előadásokat, filmvetítéseket és kiállításokat. A fesztiválhoz kapcsolódóan ebben az évben is működött média-műhely a filmes alkotók számára. A programkínálat jelentős részét alkotó Nyitott Porták több mint 20 településen, körülbelül 50 helyszínen fogadtak látogatókat. Kísérő rendezvényként volt „Paraszt lakodalom a Kerka mentén”, egyházi ünnepek, természetjáró programok az Őrségi Nemzeti Parkban és környékbeli várakat fölfedező autós túrák a határon innen és túl.

A fesztivál kedves invitálása sokak számára beteljesült élmény volt 2010-ben is:

ÉREZD MAGAD OTTHON! – AKÁR HÉTRÉTORSZÁGBAN…

Vasvári Rétesfesztivál

A város 2005-ben elnyerte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által adományozott Kultúra Magyar Városa elismerést. A Vas megyei kisváros történelmi emlékei és természeti értékei, búcsújáró hagyományai mellett nagyrendezvényeivel hívja fel magára a figyelmet. Ebben a közegben született meg a rétes-fesztivál ötlete, mely közösségteremtő erejével sokban különbözik a környezetében rendezett más nagyobb rendezvényektől. Az ötletgazda a – több más közösségi eseményt gerjesztő – helybeli nyugdíjas klub volt. A városka művelődési háza felkarolva az ötletet, évről évre gyarapítva a rendezvény vonzerejét mára már a környék egyik legsikeresebb kezdeményezésének szervezője.

Az esemény a Hegyháti Napok rendezvénysorozat keretében, augusztusban kerül sorra. Felhívásában arra bíztatják a környező települések kisebb közösségeit, hogy tárják fel és mutassák be a helyi rétessütés emlékeit, hagyományait, adjanak ízelítőt településük más hagyományaiból is, verssel, énekkel, rájuk jellemző tárgyi, és szellemi emlékekkel vonuljanak fel a fesztiválra, s persze süssenek minél több olyan rétest, amit helyben szoktak sütni (vagy elődeik sütöttek, ehettek generációkkal korábban). Számos díj kiadásával inspirálják a jelentkezőket arra, hogy valóban ne csak a népszerű rétes készítésének és eladásának szándékával nevezzenek.

Az indításkor megfogalmazott célkitűzések:

  • a már működő helyi közösségek meggyőzése, bevonása, az együttműködések kialakítása,
  • példát állítani és a helyi kezdeményezések életképességét megmutatni, párbeszédet indítani a település különböző csoportjai között,
  • különböző generációk együttműködését megvalósítani,
  • gasztronómiai értékeinket a kulturális örökség részeként elfogadtatni, az adott tájegységhez kötődően bemutatni,
  • felszínre hozni azt a hagyományos konyhatechnikai tudást, ami a magyar konyha sajátja,
  • a Napsugár Nyugdíjas Klub tagjainak újabb közös erőpróbát kínálni, felmérni a helyi társadalomban betöltött szerepük súlyát, használni a meglévő tudásukat, erősíteni társadalmi hasznosságtudatukat,
  • turistákat vonzó, bevétel-növelő nyári nagyrendezvényt megvalósítani.

2003 óta rendezik meg az eseményt a város egyik jeles napja, az augusztusi Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódva. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy az eredeti célkitűzések valóra váltak. Nemcsak sikeres maga a rendezvény – a több ezer látogató és 4-5000 elfogyasztott rétes mércéjével, a kistérség polgármesterei által közösen nyújtott „térségi rétes” produkciójával is mérve –, hanem népszerű a kezdeményezés azoknak a kistelepülési közösségeknek a körében is, amiknek figyelmét ez a lehetőség  irányította ismét a helyben gyökerező étkezési szokások megismerésén túl a még élő egyéb hagyományok, helyi értékek felé.

Általánosságban elmondható, hogy a fesztiválra jelentkező csoportok lakóhelyén újszerű közösségi tevékenységek indultak el. Ahol ez idáig énekkar működött, ott most már a rétes készítő kötények elkészítésére is összejártak az asszonyok. Mivel a sütő szerszámokat, gáztűzhelyeket is hozni kellett, ezért ebbe a munkába, a férfinépnek is volt dolga. A bemutatkozó műsorokba a gyerekeket is bevonták sok helyen. A fiatalabb generáció az idősek élő, eleven, tapasztalati úton megszerzett tudását professzionális ismereteivel, tanult néptánc koreográfiákkal egészítette ki az előadott műsorokban. Minden közösség a legjobb tudását szerette volna adni, mindenki a saját településének akarta a dicsőséget.

A résztvevő közösségek évről évre gyarapodó száma, a látogatók érdeklődése a helyben lakók számára is ünneppé avatták ezt a rendezvényt az elmúlt években.

Helyi termék piacának megszervezése

Példák gazdapultok, helyi piacok a település helyi termelőinek és termékeinek bemutatására, árusítására.

A települések helyi értékei között felbecsülhetetlen szerep jut azoknak a termékeknek, amik helyben készülnek, magukon viselik a környezet jellegzetes vonásait, sokszor évszázados hagyományok hordozói is egyben. Ezek megtartása, mások számára való elérhetővé tétele sokszor a település népességmegtartó erejének záloga is egyben. Az integrált szolgáltatásokat magába foglaló intézmény fontos küldetése lehet ezeknek az értékeknek a megmentése. Ezért is mutatunk be néhány követhető, jó példát.

Gazdapultok Vas megyében

Vas megyében a Falusi Turizmus Vas Megyei Szövetsége egy – a Norvég Civil Alap által támogatott – pályázati projekt eredményeként 15 településen hozott létre ún. „gazdapultot”, melyeket közösségi terekben elhelyezve a helyben lévő gazdálkodók számára kínáltak bemutatkozási lehetőséget. Ezeken a pultokon mód van a helyi termékek kiállítására, a megfelelő információk feltűntetésével a helyben termelt, vagy előállított termékek bemutatására, népszerűsítésére.

A gazdapultot és információs táblát kizárólag rendeltetésük szerint, a falu egésze számára hasznosítható módon, jól láthatóan, belső térben, nyilvános helyen állították fel, magáncélokat nem szolgálhatnak.

A gazdapulton elhelyezett termékekért, az információs táblán megjelenített információk tartalmáért és az állagmegóvásért az átvételt követően az érintett gazdálkodók felelnek, a kezdeményező Szövetség a rendeltetésszerű használatot azzal segíti, hogy a településen a tárló hasznosításával megbízott személlyel, szervezettel, külön megállapodást köt. A kezdeményezés hozzájárulhat a helyi termék-értékesítés, kézművesség, házi ipar, és a csomagolható, helyben előállított élelmiszer-termékek piaci keresletének élénküléséhez.

Esély a helyi terméknek

Szabolcs Szatmár Bereg megyében egy kistelepülésen, Panyolán vezették be elsőként az „Adj egy méter esélyt a helyi termékeknek” akció részeként azt a kezdeményezést, hogy a helyi boltban 1 m-nyi polcot tartsanak fenn helyi termékek számára. Az akció támogatója a Helyi Termék Szövetség, mely célul tűzte maga elé, hogy 3000 településen valósítja meg a helyben készített termékek népszerűsítésének ezt a módját.

Panyola szomszédságában, Túristvándiban szociális szövetkezetet alakítottak a majdani helyi piac működtetésére. Céljuk, hogy a lakosság szükségletét kielégítendő minden olyan terméket helyben fognak előállítani, melynek feltételei megvannak a településen. Ezzel nemcsak a gazdálkodási, termelési kedvet serkentik a faluban, hanem azt a fizetőképességet is helyben tarthatják, melyet eddig a közeli városok áruházaiban használtak fel a helybeliek. További előnye a vállalkozásnak, hogy munkahelyeket teremtenek, s a lakosság élelmiszer-ellátása megbízható, ellenőrzött forrásból valósítható meg.

Helyi termék piac

A Liliomkerti Piac egy magánember kezdeményezésére alakult szövetkezet kezelésében a Veszprém megyei Káptalantóti faluban működik, elsősorban a nyári turistaforgalom számára kínálva a helyi árukat, termékeket.

A Nyugat-magyarországi Régióban 3 megye helyi termelőit szólította összefogásra a „Pannon Helyi Termék Klaszter”. Ez a példa értékű összefogás közel 100 helyi kistermelő használati-, ajándék- és élelmiszer termékeinek népszerűsítését, közös értékesítését tűzte ki céljául. Valamennyi terméken szerepel a klaszter védjegye. A termelők, kézművesek portékáinak népszerűsítését turistacsalogató nagyrendezvényeken, internetes hírlevélben, egyéb szervezett alkalmakon is népszerűsítik.

Közművelődési intézmények közösségi működtetése

Alig egy évtizedre vezethető vissza az az intézményműködtetési gyakorlat, mely részben visszaidézi a háború előtti szabadművelődési korszak hasonló megoldásait, részben választ ad a közösségi intézmények fenntartásának problémái által felvetett kérdésekre. 5 éve alakult meg a Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesülete, mely tagjai sorába hívott minden olyan civil szervezetet (alapítványt, egyesületet, baráti kört), mely saját településén a közösség házát működtette. Beléptek az egyesületbe mozit, ifjúsági házat, kultúrházat, faluházat üzemeltető táraságok, és megosztották egymással munkájuk előnyeit, hátrányait. Az általuk működtetett intézmények többnyire önkormányzati tulajdonban vannak, körülményeik, feltételeik rendkívül eltérőek, közös vonásuk azonban, hogy mindaz, ami bennük történik, az az oda betérők akaratából, tervei szerint, és valamennyiük javára történik. Ahhoz azonban, hogy mindez valóban így legyen az elmúlt években újra kellett tanulni az önkormányzás, az önrendelkezés, autonómia – egyszóval a szubszidiaritás – elveit és gyakorlatát. Ennek eredményeként közmegelégedésre működő, a tulajdonos számára olcsó, a helybeliek igénye szerinti szolgáltatásokat nyújtó intézmények jelentek meg a magyar közintézményi palettán.

A fentiek által szerzett tapasztalatok alapján a helyi, integrált szolgáltatásokat nyújtó intézmény fenntartását és működtetését célszerű elválasztani egymástól. A fenntartás felelősségét a tulajdonosnál megtartva célszerű a működés napi feladatainak elvégzését – feladat-átadási szerződés keretében – átadni a tényleges használónak, azaz a szolgáltatásokat igénybe vevő lakosság civil szervezeteinek. Ki más lenne alkalmasabb a közösség intézményének működtetésére, mint maga a közösség, mely valójában használja is a létesítményt. Ezzel nemcsak a fenntartó napi gondja lesz kevesebb, de a használók felelősségtudata, a „rajtuk múlik” felemelő/súlyos érzése is erősödik, és hatóerővé válik. Azokat a korlátokat, feltételeket, melyek keretei között teljesíthető a feladat-átvállalás a helyi önkormányzat és civil partnere helyben tudja csak meghatározni. Élni kellene ezzel a szabadsággal.

Jó példaként ajánljuk a következő intézmények gyakorlatát. Eltérő helyzetben, eltérő feltételekkel és eltérő tartalommal működő intézmények ezek, közös vonásuk csupán a közösségi üzemeltetés, és felelősségvállalás.

  • Mag-Ház Koppánmonostor (Komárom)
  • Herényiek Háza (Szombathely)
  • Faluház (Győrvár)
  • Bocskai Filmszínház (Hajdúnánás)
  • Művelődési Ház, Könyvtár, Teleház (Kötegyán)

Működésük tapasztalatairól közvetlenül a működtető szervezettől, vagy a www.szabadmuvelodes.hu honlapról szerezhet bárki információt.

Kapcsolatok

A kapcsolatok megtalálásához elsősorban honlapokat, a kapcsolat felvételéhez közvetlen címeket, elérhetőségeket ajánlunk.

  • www.kka.hu – a közösségfejlesztéssel, közösségi tevékenységekkel legátfogóbban foglalkozó honlap, a Közösségfejlesztők Egyesületének honlapja, a társterületek közvetlen elérésére is
  • www.erikanet.hu – a legátfogóbb közművelődési információs és adatbázis, a közművelődési intézményhálózat legkedveltebb honlapja
  • www.szabadmuelodes.hu – a szabadművelődési gondolat visszatanításának, a közösségi intézmények működtetési gyakorlatának bemutatására, népszerűsítésére vállalkozó honlap, a civil szervezeteknek ajánlott
  • A Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesülete, s egyben a Mag-Házat működtető konzorcium elérhetősége: 2903 Komárom, Csendes u. 8. (Monostori Éva) 34/526-955
  • Faluház Baráti Kör, a Győrvári Faluházat működtető egyesület elérhetősége: 9824 Győrvár, Béri Balog Ádám u. 109. (Varga Gézáné) 94/574-044
  • Herényi Kulturális és Sport Egyesület a Herényiek Háza működtetője elérhető: 9700 Szombathely, Béke tér 7. (Szekér Tamás) 30/394-0875
  • Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesület a hajdúnánási Bocskai Filmszínház működtetője elérhető: 4080 Hajdúnánás, Köztársaság tér 16. (Szabó István) 52/381-620
  • Kötegyáni Baráti Kör Egyesület a Kötegyáni Teleház, Könyvtár működtetője elérhető: 5725 Kötegyán, Kossuth u. 50. (Ungvári Mihály) 66/278-354
  • Őriszentpéteri Teleház (Őri Alapítvány) a „Hétrétország…” szervezői, házigazdái elérhetők: 9941 Őriszentpéter, Városszer 116. (Sülyi Péter) 94/548-038
  • Nagy Gáspár Kulturális Központ a Vasvári Rétesfesztivál szervezője elérhető: 9800 Vasvár, Bartók Béla u. 4. (Gergye Rezső) 94/573-070
  • Falusi Turizmus Vas Megyei Szövetsége a gazdapultok létrehozásának segítője elérhető: 9700 Szombathely, Ady tér 5. (Huszár Judit) 94/312-535

Források

^  Beke Márton, Ditzendy Károly Arisztid - Közös jövőnk. Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról. HROD Közösségi Gazdaság és Társadalomfejlesztési Központ, Hajdú-Bihar Megyei Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ. 2011.

A lap eredeti címe: „http://ikszt.modszerkozpont.hu/wiki/index.php?title=Közművelődési_programok_szervezése&oldid=677”